Elbeszélés, memoár

Jelzet: R 27

2015-ben kezdte a Facebookon közzétenni családtörténeti emlékezéseit Ragályi Elemér, a nemzetközi szinten ismert operatőr, filmrendező. Hét év leforgása alatt megszületett a családtörténeti novellafüzér.

A kalapos férfi című nyitó elbeszélés a szerző édesapjának, Ragályi Dénesnek az életét foglalja össze, és azt is bemutatja, hogyan ismerkedett meg későbbi feleségével, Máriával. Ezt követi a Pajor Manci naplója, mely a szerző édesanyjának fiktív bejegyzései formájában mutatja be ugyanezt a történetet, ám kapcsolatuk későbbi alakulását is. Szó esik még a rákoskeresztúri háborús évekről, a bombázásokról és a légópincében töltött napokról, Elemér cserkészségéről, anyjának a betevő falatért folytatott harcáról, a Vöröskeresztnek köszönhető 1946-os nyaralásról a Balaton-közeli Raposkán, a kertjük közepén álló nagy diófáról, első szerelmes leveléről az elemi iskola első osztályában, melynek obszcén részletei miatt meg is büntették, vagy éppen arról a fogalmazásáról, amit édesapjáról írt harmadikban, és melynek szintén a szóhasználata verte ki a biztosítékot a tanítónéninél. Megtudhatjuk továbbá, miért rótták meg Sztálin halálakor, milyen közös emlékei vannak apja testvéréről, Tibor bácsiról, olvashatunk Nénikéről és a bábjairól, családjuk „kültagjáról”, Woyczek néniről, a nővérével, Teklával közösen birtokolt bicikliről vagy édesanyja 56-os tapasztalatairól.

Filmekkel kapcsolatos emlékek csak elvétve bukkannak fel a kötetben, mint például egy szabadkai közönségtalálkozó, ahol Koltai Róberttel együtt vett részt. A szöveget „természetesen” fekete-fehér fotók kísérik. Szomorú aktualitása a könyvnek, hogy szerzője 2023. március 30-án meghalt.

Forrás: www.kello.hu
 

Jelzet: V 28

Vámos Miklós élete három fő tevékenységét, az alábbiakban jelölte meg: „Élek. Olvasok. Írok”. A „triász” egymásutánisága a tevékenységek sorrendjét is kijelöli. Élni arany, olvasni élvezet, írni pedig e kettő ötvözete.

Az író eddigi élete során számos történet megfigyelője, bizonyos esetekben résztvevője vagy éppen tanúja volt. Miként azt kötetének ajánló soraiban írja, egészen kisgyermekként is író szeretett volna lenni, és miután egész életében ezt az „aranyérmes” tevékenységet folytatta, olyan gazdag élményanyag „került a birtokába”, amelynek „lepárlása” előhívta elmélkedő gondolatait, életről, emberekről, érzelmekről és még számos témáról.

Mostani, önéletrajzi ihletésű kötetében ezen gondolatainak adott hangot, amikor novellafüzérként, vagy akár egy laza szerkezetű regényként is olvasható írásában adta közre tapasztalatait. Mint az már előző köteteiből kisejlett, bár az írásnak kötelezte el magát, azonban ifjú éveiben a gitár mellett a teniszütő „húrjait” is pengette, és zenélt a legrangosabb magyar beatzenészekkel is. Érdekelte őt emellett még az orvostudomány, a pszichológia, nem mellesleg a szociológia és a szociálpszichológia is, mi több még egy salsa tanfolyam is bevonzotta őt (Háttértudás). A karcsú kötetben az Irodalmi főbűnök cím alatt „értetlenül” konstatálja, hogy a keresztény világ hét főbűnének sorában nem szerepel a hazugság, amely bizonyos szerzőkre és műveikre igencsak jellemző, és bizony a hazugságot főbűnként kellene számon tartani, akár az írók, akár az olvasók világában. A Mesterségem címere című „gondolatfutamban” Závada Pál és Esterházy Péter irodalmi személyiségét elemzi értő, érző módon. A Senki című írásában felsejlenek zenei múltjának ikonikus alakjai, a Beatles iránti, máig tartó rajongása, a fiatalsága idején vetített új hullámos francia filmek és szereplőinek emléke.

Nehéz összefogni azokat a témákat (Jó és a rossz; A sértődésről; A siker és a kúdvarc; Hogyan írjunk szerelmes levelet; A párbeszédről stb.), amelyeket Vámos Miklós „megpendít” kötetében, amikor eddigi élete tapasztalásának „kvintesszenciáját” nyújtja át az olvasóknak. A közel negyedszáz írás leképezi szerzőjének tehetsége talaján megfogant sokirányú érdeklődését, empátiáját, világlátásának lényegét. 

Forrás: www.kello.hu