Jelzet: V 91
Ebben az izgalmas műben, egy több művészeti ágban is jártas író kísérletezik a kortárs prózanyelv megújításával. A József Attila-díjas erdélyi író, drámaíró és dramaturg Visky András regénye különféle olvasási stratégiák mentén olvastatja magát. A félfiktív memoár a napló és a regény műfaji határterületén mozog, benne egy egyes szám első személyű beszélő szólal meg.
A történet a kommunista Románia legszörnyűbb időszakában játszódik, a beszélő gyerekként éli át, hogy családját vele együtt a román hatóságok először csak üldözik és zaklatják, majd kitelepítik és egy távoli táborba deportálják. A lelkész apát már korábban elvitték egy hasonló munkatáborba. Kezdődnek a megpróbáltatások, valódi pokoljárást olvashatunk, amelyben a hit, a hit elvesztése és annak újbóli megtalálása kulcsszerepet tölt be.
A történet megindító és sodró volta mellett a kötet prózapoétikai újításai is felkelthetik az olvasók figyelmét. A regény ugyanis 822 rövid fejezetet tartalmaz, amelyek mind egy-egy hosszú mondatból állnak. Hömpölyög a szöveg, de mégis másként viselkedik, mint egy klasszikus prózai alkotás. A biblikus nyelv finom imitálása, valamint a mély líraiság szétbontja a regény kereteit, de mégis biztos talajon marad, az elbeszélést nem veszélyezteti a formai széthullás. A miniatűr fejezetek mintha kicsiny drámákként állnának a színpadon, érződik a szerző színházi kötődése. A Kitelepítés valóban minőségi kortárs irodalom.
Forrás: www.kello.hu